Vissza a hírekhez

Előrelépés volt a szezon – id. Berta József vezetőedző értékel

2018/06/04 6:40

Jó szájízzel fejeztük be a 2017/2018-as bajnokságot, de azért van bennem egy kis hiányérzet, mivel nagyon közel jártunk a felsőházi szerepléshez.

Új vezetőedző, régi célok

A csapatot 2017. október 16-án vettem át két, rangadónak ítélt, vesztes (a BVSC és a Vasas elleni) mérkőzés után. Az elképzeléseimre formálódó együttes rögtön a magyar bajnok és Bajnokok Ligája győztes gárdával játszotta első mérkőzéseit oda-vissza, ami nyilván nem sikerült lélekmelegítőre, bár mindig azt mondtam: felkészülési mérkőzéseknek szántam ezeket a találkozókat.

Az első rangadónkat az újonc AVUS csapata otthonában kellett volna 2 hét csiszolódás után megnyerni. Úgy nézett ki, hogy a 3. negyedben meg is lesz meccs, de a végére sajnos kidurrantunk. Mint később kiderült, ezek a pontok hiányoztak a 8 közé jutáshoz.

A következő hazai, UVSE elleni fontos csatát az ellenfél játékosainak tömeges megbetegedése miatt el kellett halasztani, ami még jobban megnehezítette az első pontok megszerzését. Bár utólag azt mondom: talán jobb is, hogy így történt, mivel több időnk lett az összehangolódásra és a finomításokra.

Biztató előjelek

Az első bravúrt úgy értük el Debrecenben, hogy az első osztályú bajnokságok korábbi találkozói alatt a Kaposvárnak még soha nem sikerült győztesként elhagyni a medencét a cívis városban.

A karácsonyt 6 ponttal sikerült ünnepelni, mivel az elhalasztott UVSE hazai mérkőzésünket simán hoztuk. Igaz, pár napra rá, az előrehozott BVSC elleni mérkőzést elveszítettük, de 3 negyeden keresztül nagyon meg tudtuk nehezíteni a fővárosi csapat dolgát. Akkor még a sorozatterhelést se fizikálisan, se mentálisan nem bírtuk.

A jó tavaszi folytatásra már ősszel is voltak előjelek, mivel a Magyar Kupában az itthoni, Eger elleni mérkőzésen kimondottan jó játékkal csak az utolsó negyedben tudott bennünket két vállra fektetni a Bajnokok Ligájában szereplő csapat. Később pedig a bajnok Ferencvárossal is jó meccset sikerült vívnunk.

Elindult a „tavaszi hadjárat”

A 2018-as évet kőkemény munkával kezdtük, aminek – úgy gondolom – meg is lett az eredménye. Az általam elnevezett „tavaszi hadjárat” elég jóra sikeredett: 13 veretlen mérkőzést produkáltunk zsinórban, sőt ebben a győzelemsorozatban a felsőházba jutás lehetősége is ott volt. Ennek az volt a feltétele, hogy a Debrecent – hazai környezetben (700 néző előtt!) – legyőzzük. A sorsdöntő meccs a 4. negyedig a kezünkben is volt, de több, sérülten és betegen is mérkőzést vállaló játékossal a mérkőzés végére csak egál eredményt sikerült elérnünk.

Három nap múlva hiányzókkal, csalódottan, sérülten és betegen kellett legyőzni a végül utolsó helyen végzett csapatot. Az addig is sérülés és betegség miatt hiányosan tréningező csapatomat az influenzajárvány is elérte, emiatt a következő két mérkőzésünket későbbre kellett halasztani.

A betegségből visszatérve a középszakasz egyik legnagyobb rangadóján, az év első dunántúli „el Clásico”-ján a Pécs elleni siker szabad utat mutatott a középszakasz megnyeréséhez. Ezt ugyan veretlenül hoztunk, de a szentesi (sok hiányzó miatt) bravúr ellenére sem sikerült, mert egy hazai (Szentes) és két idegenbeli (Tatabánya, Pécs) döntetlenünk ezt nem tette lehetővé. Így a Vasason keresztül vezetett az út az új célunk, a 9. hely eléréséhez, ami nem ígérkezett könnyű feladatnak. Ráadásul két vagy három mérkőzésen kellett ezt elérnünk. Természetesen mi a hármat választottuk. Beigazolódott, amit már korábban is sejtettem az egész évi kiegyensúlyozott szereplésünkből: a Péccsel fogjuk eldönteni az alsóház első helyezését.

Nem voltunk könnyű helyzetben, mivel az éves sátorbontás pont erre az időszakra esett, ezért hazai edzések híján a nyakunkba vettük az országot. Ez meg is látszott az első mérkőzésünkön, de aztán rendeztük sorainkat. Immár saját medencében készülve, megtartva hazai pályán a tavaszi veretlenségünket, itthon szoros csatában, míg az idegenbeli, utolsó legfontosabb összecsapáson simán megszereztük a 9. helyet.

Kicsi, de jelentős előrelépés

Az egész év alatt a sok betegség és sérülés miatt nehéz volt a közös felkészülés, de az 5 hazai nevelésű, a pár idősebb játékos és a többiek olyan csapatot alkottak, amivel sikerült minimális előrelépést elérni az előző szezonhoz képest. Nyilván lehetett volna jobb is, de csak köszönetet tudok mondani minden játékosomnak az egész évi munkájukért és lelkesedésükért.

Ezúton köszönöm a Klub vezetésének és a csapat körül dolgozó embereknek a munkájukat!

Utoljára, de nem utolsósorban, köszönöm a közönségnek, a szurkolóknak az egész évi biztatást (akár idegenben is)! Remélem, a jövő évadban is hasonlóképpen – akár többen is – a segítségünkre lesznek a céljaink elérésében.

Fotók: Andrássy Zoltán / kapospolo.hu

Megosztás

Kövess minket!