Elöző bejegyzés
Rendkívüli izgalmak közepette zárult Sopronban a Dunántúli Vízilabda Liga Gyermek A korosztályának bajnoksága. A kiírásnak köszönhetően, együttesünk a Kaposvári VK-Balaton és a Sopron vívta a végső mindent eldöntő csatát az utolsó fordulóban. Kívánni se lehetett volna jobb és izgalmasabb kiírást.
Úgy alakult a bajnokság, hogy mindkét csapat egyszer-egyszer botlott a Városgazda csapata ellen, emellett az előző körben kiélezett küzdelemben 10-9-re kaptunk ki a Soprontól. Így az utolsó fordulónak 3 pontos hátránnyal indultunk neki.
Tudtuk azonban azt is, hogy ha mindkét mérkőzésünket megnyerjük, akkor mi leszünk a bajnokok. Mindkét csapatnak volt egy „felvezető” mérkőzése. A Sopron az ESMTK-val, mi pedig a Budafokkal játszottuk az első mérkőzésünket. Mindkét csapat bebizonyította, hogy jó formában van, hiszen a Sopron 17-4-re lépte le az ellenfelét, mi pedig 21-4-re a Budafókát. Mindkét csapat bemutatkozott, demonstrálva erejét.
Miután lementek a felvezető mérkőzések, szusszanhattunk egyet és lehetőségünk nyílt arra, hogy megbeszéljük a stratégiát a következő mérkőzésre. Bemelegítettünk, majd megszólalt a bíró sípja. Nem voltunk könnyű helyzetben, hiszen a Sopron hazai pályán csobbanhatott vízbe az utolsó fordulón, így természetes volt, hogy sokan látogattak ki a hazai csapatért. Megszólaltak a dudák, a kereplők és a dobok elnyomták lelkes kis szurkoló táborunk hangját, de mi tudtuk, hogy ott vannak a lelátón és szorítanak értünk. Még Mayer Tamás is – aki híres higgadt magatartásáról, melyet a meccseken tanúsít – tördelte az ujját a mérkőzés előtt! Összegyűltünk és elhangzottak az utolsó mérkőzés előtti tanácsaink. Majd egy olyan „Hajrá Kaposvár”-t kiáltottunk, hogy beleremegett az egész uszoda. Tudtam, hogy játékosaim érzik a meccs tétjét, és tisztában vannak azzal, hogy bajnokok lehetnek.
Ráhangolódtunk a mérkőzésre. A csapat átszellemült harcosok módjára csobbant a habok közé. Elhangzott a kezdősíp és elkezdődött a csata. Látszott, hogy a Sopron is nagyon akar és mindkét együttes egymásnak esett. Kihagyott helyzetek, elvesztett, megszerzett labdák majd egy gól, amit a Sopron szerzett. Gyorsan válaszoltunk is rá, hogy megmutassuk, hogy mi is meccsben vagyunk. Aztán kaptunk még egyet és még egyet, 3-1 -re vezettek a 2. negyed közepén. Tudtam, hogy valami nem jó, valamit kell kezdeni a kialakult helyzettel, mert meccsben kell maradnunk. Érezték a játékosaim is, hogy baj van. Megrázták magukat és több gólt már nem kaptunk a mérkőzésen, cserébe mi lőttünk hármat. Összeállt a védekezésünk és parádésan játszottunk.
Ebben a mérkőzésben minden benne volt, amiért érdemes dolgozni, hajtani és küzdeni nap, mint nap. Felemelő volt látni, hallani és megélni, ahogy a lefújás pillanatában elhalkul az uszoda és kiszakad a gyerekekből a győzelem és a bajnokok végtelen öröme!
Hosszú volt az út idáig és nagyon rögös. Amikor Balatonbogláron és Lengyeltótiban elkezdtük a gyerekekkel a munkát és beneveztünk a Budapest bajnokságba már az is nagy öröm lett volna, hogy ha megnyerünk egy mérkőzést. Anno még ez sem sikerült! Azóta a gyerekek nagy része abbahagyta, feladta és más elfoglaltságot keresett magának. De akik maradtak, azok megkeményedtek és tudták, hogy innen csak fölfelé vezet az út. A csapat tagjainak névsora Kaposvárról, Balatonlelléről, Fonyódról, Lengyeltótiból és nem utolsó sorban Balatonbogláriakból tevődik össze. Mégis tudtak csapatként együtt egymásért harcolni. Csapatként nyertük meg ezt a csatát is és állhattunk fel a dobogó legfelső fokára.
A mérkőzés végén kiszálltunk a vízből és a közönség állva tapsolta meg mindkét csapatot. Mint a sportok legtöbbjében itt is lett egy győztes és egy vesztes, de mint a 3-4-es eredmény is bizonyítja nem sokon múlt, hogy mi jöttünk ki jobban a mérkőzésből.
Szeretnék gratulálni Matyuga-Kovács Ritának, aki tavaly megnyerte csapatával a bajnokságot és idén is egy bajnokesélyes gárdát állított össze. Ebből is látszik, hogy profi munka folyik a hűség városában, Sopronban.
Szeretnék gratulálni Krasznai Rudolf kaposvári edzőnek is, aki sokat dolgozott azért, hogy ez a csapat így összekovácsolódjon. Nemcsak gratulálok, de köszönöm is, hiszen a győzelem nagy részben az Ő kitartó munkájának a gyümölcse is!
A köszönet sokakat megillet, többek közt a szülőket és klubjainkat– Kaposvár VK, BÚI –, edzőinket és vezetőinket. Csapatunk befejező csatára lett a bajnokság gólkirály 94 góllal Szilágyi Donát, aki olyan szenvtelenül hordta futószalagon a gólokat, hogy öröm volt nézni. Sok nevet tudnék még említeni a csapatból, hiszen mindenki gyönyörűen és alázatosan tette a dolgát. Felemelő érzés volt ennek a csapatnak a kispadján ülni!
Pallagi Péter edző
