Elöző bejegyzés
Idei szezonunkat leginkább egy jó kis hullámvasutazáshoz lehetne hasonlítani. Szívesebben vittem volna el őket egy csapatépítő vidámparkozáshoz, mintsem ilyen hullámvölgyeket éljünk át, de a sors ezt hozta.
Játszottunk nagyon jól, nagyon rosszul, voltunk az őszi szezon végén 9. helyen is, viszont ha az utolsó 3 fordulót megnyerjük, még bajnokok is lehettünk volna. De tudjuk, a sportban sincs HA.
Az 5. helyen végeztünk a bajnokságban.
Azt szoktam mondani a játékosaimnak, hogy a győzelmet ki kell érdemelni. Ha mélyen a szívünkbe nézünk, akkor tudjuk: a csapatunk idén nem érdemelte ki a győzelmet. Voltak beilleszkedési gondok, az edzéslátogatottság sem volt olyan, amilyennek szerettük volna. Volt nagyon sok betegség és sérülés a csapat háza táján. Itt kiemelném, hogy 3, azaz 3 mérkőzésen tudtunk csak teljes csapattal kiállni!
Viszont, akik becsülettel végigdolgozták az évet, azok rengeteget fejlődtek fizikálisan, egyéni képességekben és a csapatjáték minden elemében is. Többen a csapatomból heti 3 mérkőzést is játszottak (serdülő, ifi és OB I/B), ahol szintén nagyon sokat tudtak tanulni, fejlődni. Viszont számukra elég megterhelő is volt ez az év, az utolsó meccsekre eléggé elfáradtak ezek a srácok.
Viszont lassan jön a jól megérdemelt pihenés, aztán augusztusban a régi-új csapatommal kezdjük meg a kőkemény felkészülést az új idényre, ahol nem lesz más a célunk, minthogy újra a legjobbakkal tudjunk játszani, és minél több győzelmet szerezni, igazi csapatként!
Horváth Dániel edző
